Misztikus handpan dallamok a Balaton-felvidéken

Szlávics Alexa képzőművész tervezte a népszerű Színek, fények, élmények Balaton-felvidék négy évszakos regénysorozat meseszép könyvborítóit. Láthattuk festményeit a balatoni szakrális helyekről és meditálhattunk egyedi fraktál mandaláin. Az elmúlt időszakban több balatoni kiállítótérben gyönyörködhettünk különleges világokat ábrázoló, nagyméretű olajfestményeiben. A sokoldalú képzőművész huszonöt éve él és alkot a Balaton-felvidéken. Bádi Virág szerkesztő beszélgetett vele kreatív projektjeiről.

Milyen élmény, hogy szereplője vagy a Misztikus ősz a Balaton-felvidéken regénynek?

Nagyon megtisztelő, hogy szereplője lehetek a regénynek. Gajdos Erika Tímea különleges művészi érzékkel, tehetséggel és teljesen egyedi stílusban ír. Az írói képességeivel széles skálán mozog, így nagyon színesen és vizuálisan kelt életre valós és fantázia szülte figurákat, karaktereket. Az én személyes alakomat is ezzel a komplex írói palettával festette meg, amiért hálás vagyok.

Az olvasók nagyon szeretik és dicsérik az általad tervezett könyvborítókat. A négy évszakos balatoni regények borítójának koncepciójánál nem a megszokott fotó vonalat képviselted, hanem egy festőibb szemléletet követtél. Ennek oka, hogy képzőművészként tevékenykedsz vagy más inspirált?

A borítótervezés egy külön műfaj. A regény tartalmának ismerete nélkül lehetetlen lenne bármit is színvonalasan készíteni. Szerencsés vagyok, mert minden esetben elsőként kapok betekintést a kézirat egy-egy részébe. Nagyon tiszta és világos elképzelést kapok Erikától, aminek mentén igyekszem képi eszközökkel megfogalmazni a regény lényegét. Az írói hang, a stílus, a történet és persze az a tény, hogy a regény főhősnője festőművész vezet abba az irányba, hogy festőibb szemlélettel fogalmazzam meg a könyvborítók vizuális látványát. Sok munka, beszélgetés, egyeztetés és rengeteg vázlat, ötlet után születik meg a végleges változat. Minden esetben addig dolgozunk rajta, amíg mindketten úgy véljük, hogy „ez az!” és jobb már nem lehetne.

A regény egyik főszereplője, Bánki Dorka festőművész, bár elég nehezen bontakoztatja ki képességeit a szigorú apai nyomás miatt. A te utad is ilyen rögös volt a kezdetekkor vagy mindjárt tudtad, hogy a festészettel szeretnél foglalkozni?

Nem tudtam, hogy festeni fogok. Édesapám képzőművész és művészet pedagógus volt, és az ő küzdelmes sorsa leginkább arra ösztönzött, hogy soha ne legyek képzőművész. Mindemellett eszmélésem óta édesapám folyamatosan tanított műtermében. Maximálisan támogatott művészeti ambícióimban, ami mindig jelen volt az életemben. Zenét tanultam, sok hangszeren játszom, rajzolni, festeni tanultam, ötvös ismereteket szereztem, ékszereket készítettem, követ faragtam, de a festés lett az, ami hosszabb időre magával ragadott, így két évtizeden át kifejezetten csak festészettel foglalkoztam. Ebben az évben ismét új irányba fordultam és visszatértem a zenéhez. Létezik egy viszonylag új hangszer, amit alig húsz éve fejlesztett ki egy svájci házaspár. A hangszer neve „hang” vagy „handpan”. Aki meghallja a hangját beleszeret. A dob, a hárfa és a hangtálak spirituális hangzásának különleges rezgését közvetíti. A sors úgy hozta, hogy lett egy csodálatos handpanem, amin az év eleje óta rengeteget játszom, napi szinten több órát. Folyamatosan komponálok, improvizálok és nagyon várom, hogy közönség elé vigyem a zenémet. A videómegosztókon már közzé tettem néhányat.

Nagyon régóta kötődsz a Balaton-felvidékhez. Egyszer azt mesélted, hogy egész fiatal korodban megálmodtad, hogy ott fogsz élni. Mi vonz ennyire a mesés régióhoz?

Nehéz megmondani. Egyfajta belső késztetés ébredt bennem, de az okát, eredetét nem ismerem. Talán egy élmény indította be a vonzódás folyamát, de ma már úgy vélem, inkább csak ráébresztett a felismerésre, hogy nekem csak itt érdemes élnem. Fövenyesen a hetvenes években épült egy Művésztelep. Egy alkalommal ott nyaraltam és a házigazdákkal kirándulni indultunk a közeli szőlőhegyre. Akkor, tizenhat évesen jártam először a Les-hegyen, ahol állt egy elhagyatott présház, amit benőtt a vadszőlő és hatalmas vén diófa adott neki árnyékot. Ahogy megláttam, kiszakadt belőlem, „de jó lenne itt lakni”. Vendéglátóim jót nevettek rajtam, és azzal riogattak, hogy az első este elmenekülnék a szőlőhegy romantikájából, hiszen se villany, se víz, se út, se emberek. Nekem egyáltalán nem tűnt riasztónak egyik körülmény sem. Később is jöttek inspirációk: Salföld, Dörgicse. Még tizenéves koromban többször álmodtam egy nagy üveges teraszajtóval, ami tárva nyitva áll és egy zöld fűvel borított teraszra nyílik. Akkor még nem tudtam, hogy a Balaton-felvidéki műteremajtómat láttam a hajdani álomban. Itt élni - mint mindenütt - sorsszerű. Szerencsésnek vallom magam amiatt, hogy itt élhetek.

Sokoldalú képzőművész vagy. Mesélj erről egy kicsit, hogy milyen területeken, témákban merültél el eddig? Min dolgozol jelenleg?

Nagyon sok technikával, stílussal, képzőművészeti területtel foglalkoztam már eddig. Olyan a természetem, hogy mindig szükségem van új kihívásokra, új ismeretek elsajátítására, a meglévők továbbfejlesztésére. Jelenleg a legfontosabb a zenélés új hangszeremmel. Keleti ütős ritmusokat tanulmányozok, handpan leckéket veszek, saját videoklippeket készítek. Emellett részt veszek a Színek, fények, élmények Balaton-felvidéki regénysorozat vizuális kommunikációjának grafikai tervezésében, a blogmagazin webes megjelenéseinek kivitelezésében, valamint készül Gajdos Erika Tímea új regényének az „Otthonom Balaton-felvidék” -nek a könyvborítója, amit hamarosan a közönség is láthat majd. Bízom benne, hogy örömteli lesz a fogadtatása.

Bádi Virág

A cikk teljes tartalma jogvédett! Copyright © Gajdos Erika Tímea - Tilos a cikk részeinek vagy egészének másolása, átemelése, idézése, más szövegkörnyezetbe helyezése a szerző írásos engedélye nélkül!

image

szerkesztő, író Gajdos Erika Tímea

A Mesés Balaton-felvidék regények írója, a Színek, fények, élmények Blogmagazin főszerkesztő tulajdonosa.