Műteremlátogatás Szlávics Alexa képzőművésznél
„A festőművésznő megmutatta műtermét. A szoba tetőgerendája és a szálkás padló olyan hangulatot ébresztett bennem, minta léghajón repülnék. Átléptem a küszöböt, és beléptem egy másik dimenzióba, ahol minden lehetséges. Misztikus fények villantak a különleges olajfestményeken. Az alkotások a földi élet értelmét, a testbe zárt lélek szabadságvágyát, a megvilágosodás útját, és az emberi létezés titkait ábrázolták és feszegették. „ (idézet Gajdos Erika Tímea: Misztikus ősz a Balaton-felvidéken c. regényéből)
Hogy kerültél Budapestről a Balaton-felvidékre?
Apai nagyszüleim született falusi emberek voltak. Gyerekkorom nyarainak élményei főként a náluk töltött időhöz köt. Tizenhét évesen jártam először a Balaton-felvidéken, Dörgicsére kirándultunk társasággal. Akkor még sokkal zártabb közösség volt a falusi világ, ritka volt itt a túrázó, a Balatonnál nyaraló fővárosiak nem jöttek feljebb a partról. A messziről jövőket itt mindenki megnézte magának, a falusi portákról kijöttek a lakók és köszöntöttek bennünket, kérdezgettek honnét jöttünk, hol van szállásunk. Amíg felsétáltunk a Gernyére, hívogattak be a pincékhez, hogy kóstoljuk meg a jó dörgicsei borokat. Más világ volt. Mi még akkor, annyi idősen nem fogyasztottunk alkoholt, így kedvesen elhárítottuk a szíves invitálást. Mindemellett az élmény nagy hatást tett rám. Azonnal bele szerelmesedtem abba a csodás természetes emberi és táji közegbe, ami számomra a kerek világon csak itt található meg. Később, huszonévesen, Salföldön Somogyi Győzőnél vendégeskedtem néhány napot baráti társasággal. Mondhatom, hogy az a különleges hangulatú néhány nap teljesen megváltoztatta az életemet. Akkor született meg bennem az elhatározás, hogy ha az élet és a sorsom megadja, itt szeretnék élni a Balaton-felvidéken egy présházban. Idővel az álmom megvalósult, és emiatt minden nap kiváltságosnak érzem magam, hogy itt élhetek. Somogyi Győző mondta egyszer egy interjúban, hogy az a fontos, hogy mindenki megtalálja azt a helyet, ami az övé, ott éljen, ahol az ő helye van. Ha valaki úgy érzi, hogy ez a Balaton-felvidék, akkor itt, de ha nem érzi ezt, akkor divathóbortból, mert trendi, felesleges belevágni. Teljességgel ezt vallom magam is.
Sokoldalú művész vagy, sok mindennel foglalkozol. Festesz, fotózol, digitális képeket készítesz. Hogyan tudod ezeket összeegyeztetni?
Egyszerre általában csak egy témával foglalkozom. Nyitott vagyok minden újdonságra, legyen az egy filozófiai vagy tudományos felvetés, vagy egy új művészeti technika. Amikor találkozom valamivel, ami felkelti az érdeklődésemet, körüljárom, elmerülök benne és addig foglalkozom vele, amíg teljességgel meg nem ismerem. Elég sok szakmát is megtanultam, megtanulok eközben. Így volt ez a fotózással, digitális vezérlésű gravírozással, a numerológiával, kristálygyógyászattal, webdesignnal. Fotózni még akkor tanultam, amikor filmet hívtunk, papírképeket nagyítottunk, később digitális technika jött, azt tanultuk. Szerettem volna egy igényes weboldalt készíttetni magamnak, készült néhány, de sosem voltam maximálisan elégedett azzal, amit kaptam. Fogtam magam, és megtanultam a weboldaltervezést és programozást. Két évet szántam rá, és végül olyan jól sikerült, hogy azóta már több, mint száz cégnek, magánszemélynek, kollégáknak készítettem weboldalt. Valójában nem a művészi önkifejezés foglalkoztat kizárólag, hanem sokkal inkább a kreativitás, a kreatív megoldások felfedezése, kidolgozása. Egy időben a fraktálok foglalkoztattak. A fraktáluniverzum elmélettől a matematikai képekig, matematikai zenéig minden ágát áttanulmányoztam. Közel ezer embernek készítettem el a személyes fraktál mandaláját numerológiai alapon. Mindennel így vagyok. Amit megismerek, amit megtanulok, szeretem megosztani az emberekkel.
Mi foglalkoztat most?
Néhány éve a digitális festészetben merültem el. Korábban klasszikus olajképeket festettem vászonra. Az egy nagyon időigényes technika. Folyton várni kell, hogy a festékrétegek száradjanak. Mivel nagyon sok ötletem és művészi mondanivalóm van, az olajfestészet nekem kicsit lassú, még úgy is, hogy 3-4 festményt festettem mindig párhuzamosan. A digitális festészettel sokkal rövidebb idő alatt tudok alkotásokat létrehozni ugyanolyan művészi igényességgel, mint az ecsetes-vásznas technikával. Ráadásul néhány éve létezik egy zseniális és forradalmian új technika az un. giclée (ejtsd zsiklé) nyomat. Ezzel az eljárással az eredeti festővászonra számítógép vezérelte eljárással lehet megjeleníteni a digitális képet. Sokan vászonképként ismerik, de ez jóval több annál, mint amikor a családi fotót vászonképre nyomtatják. A giclée egy minősített eljárás, ami múzeumi minőségű rézkarc, litográfia vagy linó nyomatokkal egyenértékű. Kiváló lehetőség a digitális festmények kivitelezésére. Emellett folyamatosan fotózom a Balaton-felvidéket. Ami még nagyon intenzíven foglalkoztat az a drágakőgyógyászat. Ez egyfajta hobbim, bár már régen túlnőtt azon, hogy kedvtelésnek nevezzem. Nincs olyan nap, hogy ne vennék a kezembe szakkönyvet és néhány gyógyító kristályékszert, valamint nagyon sok ismerősömnek, barátomnak ajánlok egészsége javítására kristályokat. Magamon kísérleteztem ki a hatásokat, és nagyon sok tapasztalatot szereztem. Itt a Balaton-felvidéken például a bazalt egy nagyszerű gyógyító hatású kőzet, sokan lávakőként ismerik. Az itteni bazaltból ugyan nem készítenek ékszereket, de gyógyhatásában megegyezik a kristályboltokban beszerezhető lávakővel.
Hol láthatjuk az alkotásaidat?
Mivel eléggé visszavonultan élek, ahogy itt mondják „a hegyben”, így az internetes megjelenéseket részesítem előnyben. Hosszabb ideig Észak-Amerikában, Kanadában éltem és a tengerentúli művészeti kapcsolataimat is interneten ápolom. Aki rákeres a nevemre, megtalálja internetes galériáimat, külföldön publikált alkotásaimat. Nem szívesen hagyom el a műtermemet és legfőként a Balaton-felvidéket, még rövidebb időre sem, így fizikai kiállításaim hosszú évek óta csak Balaton parti helyeken láthatóak. Én sosem tudtam betelni ezzel a régióval, melynek megmagyarázhatatlan, misztikus kisugárzása van. Húsz, huszonöt év távlatából már érdekes megfigyelni, ahogyan változik, alakul át a régió és az itteni élet. Vannak jó és vannak nemszeretem változások, de az élet ilyen, minden változik. Megnyugtató, hogy történjék bármi az emberi világban, a gólyák minden tavasszal hazatérnek, a hóvirágok és ibolyák kinyílnak, a források változatlan intenzitással ontják a gyógyító vizeket, kedvenc őzikéim pedig minden naplementekor a kertem végében legelésznek. Azt kívánom, hogy maradjon is ez így.
Mik a terveid a közeljövőben?
Úgy tapasztalom, hogy sokan, akik ide látogatnak a Balaton-felvidékre egyre inkább nyitottak az intellektuális vagy spirituális élményekre. Túl vagyunk már azon, hogy a Balaton csak a strandolásról és az evés-ivásról szól. Egyre erősödik az igény a kulturális élményekre. Tavaly ősszel tartottam meg az első nyitott műterem kiállításomat a Magyar Festészet Napja alkalmából. Idén szeretném rendszeressé tenni a „Nyitott Műterem” programot, és kinyitni a műteremajtót az érdeklődőknek, hogy találkozzunk, beszélgessünk és láthassák a képeimet.
Szlávics Alexa képzőművész weboldala: www.szlavics.art
