Zádor-vári programok
"A Szabad-hegy Szelleme örült, hogy így alakultak a dolgok. Vaskos indákkal körbefonta a külső kőfalakat. Sűrű bokrokkal eltakarta a kapubejárót. Terebélyes fákkal körbebástyázta a várat. Mindent elkövetett, hogy elrejtse a Zádor-várat a földi halandók szeme elől. A fenséges sólyompár békésen élte tovább mindennapjait a magaslaton.” Részlet a Misztikus ősz a Balaton-felvidéken c. regényből
Ebben az évben már programokat is szerveztek a Zádor-várhoz. Kérlek mesélj a rendezvényekről!
Már a tavalyi évben is bontogatta szárnyait a programok szervezése. A fergetegesen sikeres és máig tartó „egyik dombról a másik dombra” programunk mellett, az éppen adódó várbeli munkákkal kapcsolatos programok: „Nagy kőpakolás napja”, „Tesz-vesz nap” voltak a jellemzőek. Emellett 2018-ban első alkalommal rendeztük meg a „Zádor-vár napja” - nem a munkáról szóló - rendezvényt. A programok terén is szeretnék kicsit elszakadni a várakhoz kapcsolódó szinte általános sztereotípiától, ami a vár egyenlő hagyományőrzők korabeli ruhában tartanak bajvívást jelent általában. Ezek persze nagyon jó és tartalmas programok lehetnek, de ennél szerintem sokkal több lehetőség és fantázia van egy ilyen helyben. Egy középkori várban sem csak katonáskodás folyt, de persze értem, hogy a történelemkönyvek alapján ez a legmarkánsabb kép a látogatókban. Ennek tükrében az első Zádor-vár napján volt beszámoló arról, hogy milyen munkákat végeztünk, milyen eredményeket értünk el addig, és mit tervezünk a jövőben, volt rövid és könnyed körtúra „rejtek úton a Zádorvárba” címmel, de aki nem akart kicsit sem kirándulni, az maradhatott és vidám sütögetésben volt része. Majd estefelé égből érkezett köveket, meteoritokat lehetett nézni és megfogdosni, és napnyugta után csillagász segítségével és távcsövével meglehetett csodálni „Zádorvár csillagait”. Csodálatos volt látni saját szemmel - és nem könyvben, vagy tv képernyőjén - a Szaturnusz gyűrűjét, a különböző csillagokat.
Idén még több közösségi program lesz, illetve ahogy haladunk előre a munkákkal kicsit bővül a programok sora és tartalma. Szerencsére már nem csak kőpakolászás céljából tudjuk megszólítani az embereket. Április 6-án, szombaton több mint száz tő levendulával ültetjük be a déli falszakasz előtti területet. Ezzel, az illatos kertnek a megvalósításával, folytatjuk a tavalyi évben megkezdett környezet szépítési folyamatot, már akkor is volt virágültetés a várudvaron. Majd május elején rendezünk egy kőpattintós napot. Ennek az az apropója, hogy a tavalyi ásatás során bebizonyosodott, hogy itt a Zádorvár területének helyén már 5-6000 évvel ezelőtt is intenzív élet folyt. Rengeteg pattintott kőeszköz maradványt és edény töredéket találtunk, ami nagyon nagy érdeklődést vont maga után. Így most, jön egy korunk mesterembere, aki járatos a kőpattintás rejtelmeiben, és megmutatja miként készültek a kőkorban a pattintott eszközök. Az érkező látogatók kipróbálhatják saját kezükkel, mire jutnak természetesen olyan kövekkel, amit már az őskorban is használtak.
Júniusban lesz a második Zádorvár nap. Ismét lesz mesélés a múltról, jelenről, jövőről. Lesz sütögetős dínom-dánom, és még további programok, amelyek szervezés és kialakítás alatt vannak, így erről bővebbet még nem tudok mondani. De egy biztos, nem szakadunk el a megkezdett utunktól, és lesz olyan program, ami igazán kuriózum -értsd szó szerint, azaz soha nem volt még máshol - a hazai általános várprogramok programjai között. Aztán, hogy lesz-e a középkorhoz kapcsolódó hagyományőrző megjelenési forma is, igen idén már lesz és pedig olyan, ami azért erősen kötődik Zádorvár múltjához. Egyenlőre, csak az első fél évre tekintettünk előre, mert a második félévre vannak a kutatási, ásatási munkák tervezve, ezek pedig meghatározzák majd az év hátra lévő felében, milyen programot tudunk, illetve lesz lehetőségünk megvalósítani.
Neked van helyi kötődésed?
Nekem semmilyen családi vagy egyéb múltbeli kötődésem nincs Pécselyhez. Én tényleg egy friss szereplő, de nem egy a városi létből kilépni akaró vidéken új helyet, nyugalmat kereső „gyüttmentként” vagyok itt. Korábban a közeli tótvázsonyi katonai területen katonáskodásom alatt két nyáron 4 hónapig táboroztatott a honvédségünk, ez volt a kapcsolatom ezzel a környékkel, a 80-as évek első felében megvalósított kerékpáros túrákat nem említve. Viszont úgy látszik 2015-ben elérkezett az az idő, amikor a hely meghívott, mert talán dolgom van erre, itt.
Miért szereted Pécselyt?
Szeretek itt lenni, mert egy csodás, mesebeli helyről beszélünk. Az egyszerűbbik és könnyebben értelmezhető csoda, Zádorvár környezete és az innen látható panorámája a völgyre, a Balatonra, Tihanyra. A nagyobb és egyben ezért is nehezebben elmondható csoda az az, amit nem lehet megfogni, látni, csak egyszerűen érezni. Mikor ideérkezem a város izgatott és felfokozott nyüzsgéséből azt lehet megélni, hogy nyugalom van, mindent átható nyugalom. Itt minden megoldódhat - még akkor is, ha nincs mesterségesen keltett és fenntartott rohanás és persze nincs térerő. Innen, szinte fáj visszamenni a városi közegbe és bele is telik pici időbe a nem éppen kellemes városi ritmusba történő kötelező visszazökkenés.
Volt-e misztikus élményed a Zádor-vári munkálatok alatt?
Persze és nyugodtan mondhatom talán mindenkinek volt, még akkor is, ha nem így, ezzel a szóval fogalmazza is meg. Nekem minden pillanata misztikus, ha már ezt a szót használjuk, és ezzel nem szeretném elforgácsolni a szó jelentését, egyszerűen ez egy különlegesen jó hely. Nem hiába történik meg az, hogy aki ideérkezik és addig, amíg itt van, más lesz, akarva akaratlanul előjön, hogy kiből mennyire az mindig egyéni, hogy ez egy olyan hely, ami egészen más, mint máshol és mégis jó, mert valami kisimítja, megsimogatja a lelket. A „nem látható”, megmutatja, érezteti azt, hogy itt sok minden más - látható is és láthatatlan is - és mégis minden tud egységes lenni és úgy jó, ahogy van. Ezért is hatalmas a felelősségünk abban, hogy ez az elbújt, elvarázsolt helyszín meg is maradjon, olyannak, amilyen ő szeretne lenni. Ebben, a helynek a történetében, mi a munkánkkal csak epizód - de egyben a pillanatnak mégis nagyon fontos- szereplői vagyunk. Ezért arra törekszem, hogy azzal a változással, ami törvényszerűen és elkerülhetetlenül bekövetkezik a jelenlétünkkel, munkánkkal, ne csökkentsem a helyszín csodáját, hanem a jövőben is megmaradjon a megmagyarázhatatlan érzés mindenkiben, aki ide érkezik, hogy itt jó lenni.
A Történelmi Emlékekért Alapítvány szinte önerőből végzi a helyreállítási munkálatokat. Miben segíthetik munkátokat a Zádor-vár kedvelők?
A Történelmi Emlékekért Alapítvány (TEA) jelenleg adományt gyűjt a Zádor-vári Kápolna helyreállításához. Mindazok, akiknek módjában áll, hogy támogassa önkéntes munkánkat, bármekkora összegű a „Kápolnáért” adománnyal vagy ötezer forint értékű „Sarokkőadománnyal” segíthet. Előre is köszönjük mindazoknak, akik megosztják felhívásunkat, hirdetésünket vagy facebook oldalunk kedvelésével és megosztásával népszerűsítik a pécselyi Zádor-várat, tevékenységünket és programjainkat.
(foto: a varlexikon.hu weboldalon található rajz felhasználásával készült)
A Zádor-várról olvashattok a „Mesés nyár a Balaton-felvidéken” és „Misztikus ősz a Balaton-felvidéken” regényekben.
